10. fejezet
Visszatérés az Odúba

Perselus Piton, egy ideig még ott maradt a betegágya mellett, majd jobbnak látta, ha Hermione valamelyik barátjára bízza az őrködést. Hálás volt ugyan a lánynak a kitartó ápolásért, amiben pár nappal ezelőtt részesítette, de nem akarta, hogy a fiatalok még ezzel is piszkálják a lányt. Mikor a láza csillapodni kezdett, már nyugodt szívvel hagyta ott a kis beteget. Lesétálva a fiúk szobáihoz, úgy döntött, szól Alexnek.

- Alex, kérj meg valakit, hogy vigyázzon, még egy kicsit Ms Grangerre, igaz, már nem hiszem, hogy baj lehet vele, de fő az elővigyázatosság.

- Rendben apa, de miért nem te vigyázol rá, hiszen egész jól kijöttök - nézett ártatlanul a férfira.

- Látod, pontosan ezért. Nem akarom, hogy te meg a kis barátaid kombináljatok. Különben is, Ms Grangernek jobb dolga is van, mint egy kivénhedt halálfaló lelkét pátyolgatni. - Visszafordult az ajtó felé, de gunyoros megjegyzését még tisztán lehetett hallani. - Mellesleg
arra már itt vagy te.

Alex nagyon boldog volt ettől a kis megjegyzéstől, hiszen tudta, apjától még jó ideig ennél jobbra nem is számíthat. Úgy döntött, személyesen vigyáz a lányra, nem terheli ezzel a fiúkat. Úgy érezte, ez a minimum, amit a lányért tehet. Ahogy a fotelben ült, lassan elnyomta az álom.

Reggel mindenki kipihenten és boldogan kelt, még az éjszakát a fotelben töltő Alex is.

- Jó reggelt Hermione.

- Szia Alex. Hogyhogy te vagy velem? - A fiú kicsit furcsállta a kérdést.

- Miért, kit vártál? Csak nem azt remélted, hogy apám lesz itt, mikor reggel fölkelsz?

- Alex, dugulj el! Nem bírnátok leszállni rólam végre egy időre? Vagy legalább szekáljátok Pitont egy kicsit.

- Nyugi Mione, az is megvan, naponta többször is. - A lány döbbenetében még a száját is nyitva felejtette.

- Ez most komoly? Ti velem szekáljátok Pitont és még éltek?!

- Miért? Különben ő nem veszi annyira a szívére, mint te. – von vállat a fiú.

- Na persze, mert hozzá van szokva az ilyen szadizáshoz és elengedi a füle mellett.

- Lehet. Na gyerünk kajálni, úgy szimatolom valami finom készülődik.

- Rendben, menj előre nyugodtan Alex, én előtte még lezuhanyozom.

- Oké. Akkor lent találkozunk, de siess! - mondta tettetett szigorral a hangjában, de szemei csillogás elárulta. Alex elindult reggelizni és kis idő múlva a lány is követte. Az asztal körül csupa vidám és nevetgélő ember ült, csak egyvalaki hiányzott: Perselus Piton.

- Alex, apád nem éhes? - a fiú csak egy vállrándítással válaszolt, mert éppen egy fél lekváros pirítóst próbált eltüntetni a szájában.

- Na mi az, Mione? Ennyire hiányzik Piton? Ilyen jó hatással volt rád tegnap este a vén denevér? - Ron Hermione idegeinek határait feszegette. Ekkor egy talpig feketében lévő alak robogott be és vágódott le az asztalhoz.

- Úgy hallom túlteng magában az energia, Weasley! Ezt könnyen levezethetjük. - Arca szinte vicsorba torzult, mikor előhúzta pálcáját. Mindenki megijedt és Ron úgy gondolta eljött az utolsó reggeli ideje.

- Látom, nem tudnak értelmes elfoglaltságot találni maguknak, ezért kicsinyes, és gyerekes. feltételezgetéssel töltik ki a szabadidejüket. Van egy ajánlatom: maguk leszállnak Ms Grangerről és én cserébe a hátralévő időben kiképzem magukat, amennyire lehet. – Ezen a gesztuson mindenki meglepődött. Nem értették miért tett így Piton.

- Már elnézést hogy közbeszólok, de magával mi lesz? Magát is ugyanúgy piszkáljuk - mondta Harry.

- Potter, hat év alatt még nem tűnt föl magának, hogy akinek a mondandója nem érdekel, azt elengedem a fülem mellett? – Erre csak egy bólintás volt a válasz. – Jó. Akkor reggeli után jöjjenek a pincébe, addig én kialakítok egy kis gyakorlópályát.

- Én végeztem, felőlem mehetünk is – jelentette ki a lány és elindult a tanár után.

- Mi még felöltözünk - mondta Alex és elindult a srácokkal az emelet felé. Útközben beszélgettek egy kicsit.

- Figyeljetek fiúk, szerintem komolyan álljunk le ezzel a szekálással, oké?

- Ugyan már Alex, olyan jó móka.

- Lehet hogy nektek az, és eddig nekem is jó poén volt, de ti nem láttátok reggel Hermione arcát mikor apám helyett engem talált az ágy melletti fotelban.

- Ezt meg hogy érted? - vonta össze a szemöldökét Harry.

- Belegondoltatok már, hogy mivel is szekáljátok őket? - Ron és Harry megvonták a vállukat.

- Hát azzal, hogy Hermionénak tetszik az apám, aki többször olyan idős, mint ő, plusz volt halálfaló, és ha még emlékeznétek rá, a tanára is. A modorát már meg sem említem. Ja, és persze apámat meg azzal, hogy ráizgult egy griffendéles diákjára.

- Ó, bakker! Ennyire mélyen még bele se gondoltam - szűrte a fogai közt Ron.

- Amúgy ti abba bele se gondoltatok, mi lenne, ha ők tényleg bejönnének egymásnak? Az nektek hogy esne? Személy szerint nekem semmi problémám nem lenne vele, de ti igencsak megsértődnétek. „Ha nem akarsz rosszat magadnak, ne is beszélj róla! - mondta mindig a nagyapám. Higgyetek nekem, okos ember volt, de már lehet, hogy már késő. - Gonoszkás mosollyal nyitott be ajtaján, majd eltűnt mögötte.

Ron és Harry idegesen kezdtek el öltözködni, majd gyorsan lerohantak a pincébe, mert eszükbe jutott, hogy az említett személyek egyedül vannak egy eléggé sötét helyen. Alex gyorsabb volt, így már régen lent beszélgetett apjával és Hermioneval.

- Sziasztok. A két nagyszájú elintézve, többet nem fognak piszkálni titeket.

- Miért mit tettél velük? Csak nem megölted őket? - kérdezte fiát hamiskás mosollyal Piton.

- Nem, csak rávilágítottam, hogy mivel is heccelnek, és hogy ennek akár az is lehet a következménye, hogy tényleg megvalósul. Ami személy szerint nem lenne ellenemre, de ez már más tészta. Ők persze beijedtek, és ha jól hallom már itt is vannak. Hűha, ez aztán a pálya! - csúszott ki Alex száján, mikor kicsit körbenézett a pincében. Az érintettek mozdulatlanul álltak és meg sem tudtak szólalni a hirtelen sokktól, hogy valaki kimondta azt, amitől ők is rettegtek.

Mikor egymásra néztek Perselus nem bírta tovább és hangos nevetésben tört ki, amit a lány is viszonzott. Mikor Ron és Harry beléptek, a már-már a földön fetrengő párocskát pillantották meg először. Piton épp kezdte magát összeszedni, mikor viszont tekintete a két hullasápadt fiúra tévedt, így újra a földön kötött ki és ezt már Alex sem bírta sokáig. A nevetség tárgyai pedig szégyennel vegyes haraggal néztek a boldogan viháncoló trióra.

Mikor lehiggadtak a kedélyek végre elkezdhették a munkát.

- Rendben, akkor kezdjünk valami kisebb bemelegítéssel. Ha már ennyire jó kedvünk van, láthatnék önöktől egy-egy patrónust? - A fiúk büszkén dagadó mellel bólintottak, majd elő is röppent pálcáikból az ezüstös állat. Harrynek egy szarvas, Ronnak egy kutya, Alexnak pedig, mindenki döbbenetére, egy hippogriff.

- Alex ez… ez egy hippogriff? - nézték ámulattal a fenséges állatot, ami egy meghajlást követően szertefoszlott. Már csak Hermione hiányzott, de neki sehogy sem akart sikerülni. Minden próbálkozása sorozatosan csődöt mondott, vagy csak egy kisebb fényfolt repült ki a pálcája végéből. Végül szégyenkezve feladta a próbálkozást.

- Na mi van, Ms Granger? A Griffendél üdvöskéje csak így meghátrál egy feladat elől, amit nem sikerül elsőre teljesíteni? - motyogta Piton a lányra nézve.

- Nem ez a gond, tanár úr. Hermionénak már a DS-edzések alkalmával sem sikerült.

- Bár szívesen mondanám Potter, hogy ez mind a tanár hibája, de ez esetben nem lenne igazam. Szerintem itt csak annyi a gond, hogy a kisasszony nem képes magát elengedni és nem a megfelelő emlékre koncentrál - nézett le a lányra, aki még mindig a padlót fixírozta.

- Nos, ha nem sértem meg mire gondolt, Ms Granger? - Hermione hallgatott egy darabig, majd alig érthetően suttogni kezdett.

- A negyedikes karácsonyi bálra gondoltam - vallotta be. Ronnak azonnal vörösödni kezdett a feje, de mikor megszólalt volna, Piton leintette.

- Ez mind szép és jó, de a bál már régen volt és szerintem már nem is kötődik hozzá annyira érzelmileg, mint régen. Igazam van? - A lány csak bólintott és ekkor már a tanár szemébe nézett, aki nagyot sóhajtott, majd megszólalt.

- Rendben, ha csak ez kell hozzá! Mélyen fel vagyok háborodva kisasszony, hogy ezt a bűbájt még Weasley is meg tudja csinálni, ellenben az iskola legokosabb boszorkánya leblokkol, ha boldog emlékeket kell felidéznie. Márpedig higgye el, annál nincs is könnyebb és… ó Weasley, csukja be a száját, rontja az összképet! Komolyan mondom, maga a legokosabb boszorkány, akit eddig láttam, és ha magának nem sikerül, akkor itt a világ vége.

A fiúk megkövülten álltak a kis monológ végén, még sohasem hallották, hogy Piton akár egyetlen diákjával is így beszéljen. Sőt, soha nem beszélt így senkivel. Ron már komolyan kezdett aggódni Alex teóriái miatt. Hermione, mikor magához tért a sokkból, aprót biccentett a tanár felé, majd csoda történt.

- Expecto Patronum! - A pálca végéből kirepült az a kis vidra, amit a lánynak már egy-két alkalommal sikerült megidéznie. Olyan fényesen ragyogott, hogy akik látták mind érezni kezdték a boldogságot, ami a varázslatból áradt. A vidra tett egy kört a pincében, majd szertefoszlott, Hermione pedig boldogan ugrált egyhelyben.

- Nagyon jó kisasszony, nagyon jó. – dicsérte meg Piton. A fiúk ekkor már körbeölelgették a lányt, így nem vették észre mikor az csak tátogva, azt mondja a szemébe néző férfinak.

- Köszönöm, Perselus. - Az említett ettől olyan vörös lett, hogy a munka folytatása előtt ki kellett mennie egy percre. Mikor visszajött, folytatták a munkát, védőbűbájok és átkok egész sorát vették át. A tanár elégedetten konstatálta, hogy tanítványai nem is olyan reménytelenek, mint azt ő annak idején gondolta.

A gyakorlásokat napi rendszerességgel folytatták, míg el nem jött a rettegett tárgyalás előtti nap. Ekkor a fiatalok a tanárral együtt úgy döntöttek, visszaköltöznek az esküvő és a tárgyalás idejére az Odúba. Előre elterveztek mindent és egy Alex által készített Zsupszkulccsal indultak útnak.

- Akkor mindenki készen áll? Mert még egyre ma már nem lesz erőm, ha itt hagytok valamit. - mondta az ifjabbik Piton.

- Persze, minden megvan. Már indulhatunk is, ha valami mégis kellene a házból majd Sipor elhozza. – nyugtatta meg Harry. Ekkor körbeállták az átváltoztatott díszpárnát és várták a visszaszámlálást.

- Három… Kettő… Egy! - Mind az öt ember jól ismerte már eme utazási forma előnyeit és hátrányait is. Ezért mikor megérkeztek, mondhatni gyakorlott utazókhoz méltón, állva tudtak maradni.

Abban a pillanatban, mikor földet értek az Odúban, legalább egy tucat pálca szegeződött rájuk. Bár a Rend tagjai fel voltak készülve Harryék érkezésére, mégis meglepődtek a négy fiatal és Piton megjelenésén.

- Igazold magad, fiú! - recsegte Mordon, és szemét körbejáratta a társaságon.

- Harry James Potter vagyok, Remustól tanultam patrónust idézni még harmadikban, ötödikben DS edzéseket tartottunk - ekkor meglátta a lépcső aljában álló Ginnyt és elmosolyodott. – és annyira szeretem Ginevra Weasleyt, hogy képes voltam csak azért szakítani vele, mert féltem hogy miattam baja esik. - Ekkor az említett őrült tempóban odaszaladt, majdnem fellökve Mordont, aki még mindig gyanúsan méregette Harryt.

- Ugyan már Mordon, ő az, megismerem. - mosolyodott el Ginny.

- Rendben, most a többiek.

- Ronald Weasley, iszonyatosan rettegek a pókoktól, hála retardált ikertestvéreimnek, akik még kiskoromban átváltoztatták a plüssmacimat egy óriási, ocsmány pókká.

- Ő az! - jött a megállapítás az ikrek szájából.

- Hermione Jane Granger, szörnyen félek a seprűn való repüléstől, nem érdekel a kviddics, iskolaelső vagyok, „eminens” Grangernek hívnak, a szüleim muglik, és az ötödik előtti nyáron a főhadiszálláson azért veszekedtem Ronnal, mert nem tetszett neki hogy levelezek Viktorral.

- Perselus Piton, de azt hiszem, engem nem kell bemutatni, ha csaló lennék, megölnétek. De valószínű, hogy így is meg fogtok, tekintve, hogy Rémszem szeme majd kiesik a helyéről.

- Ez Piton. De ki ez a fiú veletek? Téged még nem láttalak eddig! - méregette gyanúsan.

- Huh… nem tudom mivel igazolni magam, inkább legilimentáljanak - nézett körbe mikor senki nem közeledett felvett egy elég érdekes pitonos vigyort majd megszólalt.

- Azt ne mondják, hogy senki sem tud legilimentálni maguk közül! – Alex ránézett a mellette álló férfira, majdfeltette a kérdést. – Rajtunk kívül senki nem tud legilimentálni? Ez valami rejtett családi gén, vagy mi a fene? - A Rendtagok csendesen hallgatták a fiút.

- Akkor bemutatkoznék. Alexandrosz P. Montgomery, szolgálatukra. Amerikából szöktem át, hogy megkeressem apámat. Közben a halálfalók elkaptak, kicsit kínozgattak, aztán mikor elegem lett eme fantasztikus bánásmódból, megpattantam. Összefutottam Harryvel egymás nagy örömére, mivel ő meggyógyított én meg kimentettem szorult helyzetéből. Mit hagytam ki? - nézett a fiúkra. – Ja, tudom! C szintű legilimentor és okkulmentor vagyok, aurori pályára készülök és B szintű animágus is vagyok. - akinek eddig nem esett le az álla, most padlóra került.

- Óóó és a P. a nevemben Pitont jelent, csak hogy teljes legyen a döbbenetük - vigyorgott teli szájjal a srác. Harry vállba veregette, apja pedig büszkén húzta ki magát. Aztán belenyilallt a felismerés és morogva odaszólt fiának.

- Mit is mondtál az előbb, milyen szintű legilimentor is vagy?

- C szintű. Hupika, hogy ezt még nem is mondtam neked? Bocsi. - Piton arca kezdett elsötétülni.

- Te arrogáns kis pimasz… te! Még volt képed a szemembe mondani, hogy segítsek neked gyakorolni egy kicsit, mikor már most is jobb vagy nálam! Na megállj csak! - Piton közeledett fia felé, aki egy hirtelen mozdulattal Harry háta mögé rejtőzött.

- Harry, védj meg! - ám ez hatástalan volt a férfival szemben, így Alex taktikát váltott, elkapta Hermione kezét és maga elé rántotta.

- Na nem! Alex, ez a te sarad, nem viszem el helyetted! - akadékoskodott a lány.

- Vigyázz apa, Hermione van nálam, és nem félek használni! - Utolsó elkeseredésében barátaira nézett, azok pedig falként álltak elé.

- Na szép, a négy testőr. Hiszen már esküt is tettetek! Nem baj, egy négyes gyilkosság még belefér! Úgy is meghalnék azért az egyért, mit nekem még négy. - A jókedvnek azonnal vége lett, amikor ezek a szavak elhangzottak. A fiatalok tüntetőleg elfordultak tőle.

- A jó öreg Piton előbújt! - mondta leverten Harry.

- Süt róla a pozitív gondolkodás - egészítette ki Ron.

- Nektek meg mi bajotok? - nyögött fel értetlenül Piton, észre sem véve az igencsak kíváncsi nézőközönséget, aminek többsége, jót derült az imént látottakon.

- Semmi, csak elrontottál egy egész vicces helyzetet - magyarázta Alex.

- Sajnálom, de ezen még dolgoznia kell! - veregette vállon Hermione az ekkor már meglepett képet vágó Pitont.

- Elnézést, ha megzavarom a jó hangulatot, de ehetnétek egy kicsit, olyan soványnak tűntök! - indítványozta Molly az újonnan jötteknek, miközben próbálta agyon ölelgetni menekülni próbáló fiát Leültek az asztal köré és békésen kezdtek el eszegetni.

A fiatalok nevetgéltek és sorra elmesélték az összes kalandjukat, persze a horcruxos részt kihagyva. A bámészkodók többsége az ifjú Pitont figyelte, hogy mennyire hasonlít, de mégis mennyire ellentéte apjának. Az összefoglalt véleményt Tonks fűzte hozzá a beszélgetéshez, kicsit sem tapintatosan.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.